Na, szóval az úgy lett, hogy a Fidesz eddig sosem látott parlamenti felhatalmazást kapott a következő négy évre. A hozzáértők többsége nem talál magyarázatot, és jobbhíján az „Összefogást” hibáztatják, látják el különböző – egyre durvább - jelzőkkel, megkérdőjelezik létjogosultságát. Vagy éppenséggel MZP nyilatkozatait, stílusát, vagy az ellenzéki kampányt úgy ahogy van kérik számon.
Hallottam, hogy a szavazás előtti két hétben már éppen jött fel az ellenzék, és ha még két hetet várunk, na, akkor megfordul a dolog. Van olyan MSZP-s képviselő, aki kisszékkel akar lemenni vidéki főterekre, hogy ott aztán majd jógi módjára megvilágosodik. Sajnos pont, hogy nem fog. Hallottam olyat egy jelenleg is regnáló nagyon-nagyvárosi polgármestertől, hogy ezt még fel kell dolgozni stb stb.
Aztán már olyan pártalapító is akadt, aki rátalált a válaszra, úgymint nem kellett a választóknak a moslék.
Na, most akkor itt az ideje, hogy én is előálljak a saját verziómmal.
Eszerint a kampány csordogált a saját Fidesz által kikövezett kis medrében, mindenki elhelyezkedett már, „Jó-jó, beszél összevissza, de legalább nem hazudik/lop/aljasítja a népet”. A buzi-faktor bábuja is a táblán volt már régen, mindenki be is árazta már és hónapokkal előtte elhelyezte a megfelelő brüsszeli szállodai szoba fiókjába. Mi volt még… Ja, Gyurcsány embere, tudjuk, lépjünk. Már éppen kezdett viszketni az Agitprop iroda feje, amikor valaki rátalált az ominózus riportban elhangzott kikényszerített elszólásra, miszerint MZP „akár katonákat is küldene, ha a NATO úgy döntene, de erről egyelőre szó sincs”. khm. Ez egy több sebből vérző mondat, nem is kellett sokat várni, hogy többek között, de talán a legékesszólóbban Pottyondy Edina helyre rakja a dolgot. OK, ezzel megvolnánk, a propagandagépezet beindult, az ellenzék mentette a menthetőt, a kormányzó pártszövetség – mosléknak most ehelyütt nem nevezném – pedig kissé megszaladt, az egyesült ellenzéknek pedig már kinézett egy döntetlennel felérő szűk vereség. Deal.
És ezután történt valami, amit sokan nem értenek, hogy mi az. Szerintem még kormányoldalon sem. Közvéleménykutatók, elemzők, politikusok sem veszik ezt észre, vagy nem tulajdonítanak ennek jelentőséget. Nevezetesen, hogy megjelent a színen Zelenszkij! Naivan és agresszívan megszólította a mi Viktorunkat, kioktatott, követelőzött. A háború egyszerre csak kézzelfogható, ijesztő közelségbe került, betüremkedett a televízió képernyőjén keresztül a magyar nappalikba, és magyar családok százezreinek akadt torkán a vacsora. Hogy mi van?!? Ne b***d már!!! És ebben a szent pillanatban egyszerre csak értelmet kaptak a vádak, az óriásplakátok, és már senkit nem érdekeltek a magyarázatok. OV nem véletlenül említette meg győzelmi beszédében az ukrán elnököt, és hivatkozott rá ellenfélként. Kiváló ellenfél amúgy, nincs a közelben, de mégis mindenki ismeri, nem tud támadni, viszont könnyen támadható, hazai pályán félkézzel legyőzhető. Még jobb is, mint Gyuri bácsi. És ha ez nem lett volna elég (elég lett volna) másodszor is beszólt üzent a vasárnapi választás előtt. Kész. Az ellenzék legutolsó utáni védőbástyáját is kamikaze módjára döntötte le az ukrán elnök. Az, hogy mit követelt, bár másodlagos, de nem mellékes: Zárjuk el a gázt. Hát ja. Persze. Köszi a négy évet Vologya!
Ez van. Így lett. Kétharmad. Már megint. Négy ötöd, ha két héttel később választunk.